Maximális biztonsággal és diszkrécióval segítünk az egyik leggyakoribb proktológiai
megbetegedés, az aranyér kezelésében. Tudta, hogy minden harmadik felnőtt
megtapasztalta már az aranyér tüneteit enyhébb, vagy súlyosabb formában? Ötven éves
kor felett pedig minden második ember érintett. 

Mi az aranyérbetegség, hogyan gyógyítható lézeres beavatkozással, és milyen
életmódbeli tanácsokat érdemes megfogadni? Többek között ezekről beszélgettünk Dr.
Sass Tamással, a Debrecen egyik neves magánklinikájának sebészével, aki több éves
tapasztalattal bír a sebészeti- proktológiai műtétek terén.

Nők és férfiak körében egyaránt gyakori problémának, népbetegségnek számít az
aranyeresség, aranyérbetegség. A népességnek akár a fele is találkozhat aranyeres tünetekkel
életük valamely szakaszában.

Ha az nem is jelent vigaszt a panaszainkra, hogy az aranyeres tünetek gyakoribbak mint
gondolnánk, máris megnyugtató erővel hat, hogy a klinikán a legjobb kezekben vagyunk és
hogy korszerű eljárások állnak rendelkezésre, így a kellemetlen panaszok gyorsan és
hatékonyan enyhíthetők, megszüntethetők.

– Amikor aranyérbetegség jelentkezik, a finom érhálózatot tartó szövet meglazul, az érhálózat
kitágul, az aranyeres párna lecsúszik, és a harmadik stádiumban már a végbélcsatornán
előesik. A végbélcsatornát bélelő nyálkahártya és a végbélnyílás bőre alatt elhelyezkedő
vénák duzzanata, tágulata belső és-vagy külső aranyeret képezhet, attól függően, hogy a
végbélcsatorna alsó részén, vagy a végbélnyílás körül helyezkednek el az aranyeres csomók –
mondja Dr.Sass Tamás, akihez bizalommal fordulhatunk akár kínzó fájdalom, de az
indulásként jellemző. enyhe diszkomfort érzet esetén is. A vizsgálat és a kezelés egyaránt
kényelmes, megnyugtató, a szemérmet legkevésbé sértő helyzetben történik.

Milyen tényezők vezethetnek az aranyérbetegség kialakulásához?
– Öröklött hajlam, vagy életmódból eredő tényezők egyaránt hatással lehetnek az aranyér
kialakulására, amit megnövekedett vénás nyomás vagy kötőszöveti gyengeség okozhat (a
visszeres panaszokkal élők körében nagyobb eséllyel jelentkezik aranyérbetegség). Nagyon
fontos, hogyha bármely okból végbéltáji tüneteket észlelünk, forduljunk proktológus
szakorvoshoz (végbélbetegségekre szakosodott sebészhez)! A vizsgálat fájdalommentes,
ugyanakkor elengedhetetlen más betegségek kizárásához és a hatékony kezelés
kiválasztásához – hangsúlyozza a klinika debreceni központjának proktológusa.

Tünetek
– Vérzés, váladékozás
Székeléskor friss, piros vér, illetve váladék kerül a széklet felszínére, WC papírra. Ez lehet
néhány folt, de bő vérzés is előfordulhat. A székletürítés befejeztével a vérzés elmúlik. Elsőre,
ha a páciens nem tudott meglévő aranyeréről, a vérzés ijedtséget is okozhat. Fontos, hogy a
rémület, illetve szorongás fokozódása helyett forduljunk orvoshoz!
– Fájdalom, viszketés, égő érzés
A fájdalom székeléskor, illetve attól függetlenül is jelentkezhet, amelyhez átmeneti vagy
tartós viszketés, valamint szúró, égő érzés is társulhat.
– Duzzanat, előesés

A rugalmas, párnácskaszerű aranyeres csomók eleinte székelésnél, majd székeléstől
függetlenül is (átmenetileg vagy tartósan) tapintható duzzanatként jelennek meg a
végbélnyílásban, kicsúsznak, előesnek. A szokatlan és esetenként zavaró jelenség nem
feltétlenül jár fájdalommal, de ha a csomók kizáródnak, begyulladnak, azt általában erős
fájdalom kíséri.
– Diszkomfort- és teltségérzet
Az aranyeresség kísérő tüneteként előfordulhat diszkomfort- és teltségérzet, valamint a ki
nem ürülés érzése, amely nehezen meghatározható, kellemetlen érzés (olyan, mintha a
székelést követően is maradna valami a végbélben).
A fentieken túl azt is érdemes megjegyezni, hogy a betegség heveny aranyeres roham (vagy
akut aranyeres krízis) formájában, hirtelen súlyosbodó, kínzó tünetekkel is jelentkezhet.
Aranyérvizsgálat
A vizsgálat első lépése az anamnézis-felvétel, ahol az orvos a tüneteket, az életmódbeli
kockázati tényezőket, egyéb betegségek meglétét, és a rendszeresen szedett gyógyszereket
kérdezi.
Ezután következik a végbéltáji bőrterület megtekintése, az ujjal történő fizikális vizsgálat
(duzzanat, tumorgyanú, izomtónus ellenőrzése), és a végbélcsatorna-tükrözés (anoszkópia),
amellyel a végbél alsó szakaszát vizsgálják.
A végbéltükrözés szükségességéről a proktológus dönt, ha a panaszok egyéb
emésztőrendszeri betegségre utalnak, illetve ha mikroszkopikus vér található a székletben,
akkor további vizsgálat is indokolt lehet.
A vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) során a vastagbél teljes hosszát vizsgálják, szükség
esetén pedig szövetminta (biopszia) vétele is elvégezhető. Nem mehetünk el amellett a téma
mellett sem, hogy 50 éves kor felett (családi halmozódás esetén 40 éves kor felett)
tünetmentesen is javasolt vastagbéltükrözést végezni szűrés céljából.
Aranyér kezelése
Az aranyér típusától függően gyógyszeres vagy műtéti kezeléseket is javasolhat a
proktológus. Előbbi körébe tartoznak a vénaerősítő gyógyszerek (amelyek hatásosan
csökkentik a fájdalmas aranyeres tüneteket), a fájdalomcsillapítók, a székletlazítók, illetve
azok a helyi kezelések (kenőcsök, kúpok), amelyek csökkentik a kellemetlen irritációt és
csillapítják a fájdalmat (ezek kellő hatásához fontos a megfelelő higiénia és a helyes
alkalmazás).
Léteznek továbbá eszközös kezelések, amelyek gyors beavatkozást jelentenek, és
szakrendelés keretében elvégezhetők. Ilyen a gumigyűrűzés, a rádiófrekvenciás készülékkel
végzett beavatkozás.
– Amikor a páciens olyan aranyérbetegséggel küzd, amely nem reagál a konzervatív terápiára,
illetve a súlyos krízisek gyakran ismétlődnek, a kezelés ellenére a vérzés állandósul,
felmerülnek különböző műtéti eljárások, amelyek lézeres, vagy hagyomásnyos sebészi
beavatkozással is történhetnek – fogalmaz Dr. Sass Tamás, akit ezúttal elsősorban a lézeres
aranyérműtétről (laser haemorrhoidopexia, LHP) kérdezünk.
Lézeres aranyérműtét
A lézeres aranyérműtét, vagyis LHP kíméletes, gyors és hatékony megoldást jelent az
aranyérbetegség kezelésére. A technika lényege, hogy a lézer energiáját irányítottan vezetik
be az aranyeres csomóba, így a lehető legjobban megkíméli az érzékeny bőrt és a

nyálkahártyát,de záróizomkárosodást nem okoz , megóvja az izmot, a bőrt, biztosítja a
természetes anatómia helyreállítását, az aranyeres csomót ellátó artériák bezárását. Az
aranyeres csomók összehúzódásán túl tehát a nyálkahártya alatti kötőszövet is visszanyeri
eredeti helyét. Ez nem csupán a problémák megszüntetésében, hanem abban is segít, hogy
azok újból ne jelenjenek meg. – fogalmaz a sebész, majd a további előnyöket is hozzáteszi.
– Rövid altatásban, mindössze egy pár milliméteres szúrással elvégezhető a modern
beavatkozás, amely során a lézerszálat direkt az aranyeres csomó közepébe irányítjuk. A
műtét után néhány héttel az aranyerek mérete fokozatosan csökken, így búcsút inthetünk a
panaszoknak.
– Körülbelül 10-15 perc alatt elvégezhető a gyors és hatékony beavatkozás, a lábadozási idő
pedig nem több néhány napnál (a kórházban kevesebb, mint egy napot tölt a páciens). A
műtéti megterhelés tehát jóval kisebb, mint egyéb hasonló eredeménnyel járó, klasszikus
beavatkozások esetén (ahol vágást is ejtenek), sőt az operációt követő fájdalom is sokkal
kisebb, vagy hiányzik.
Életmódbeli tanácsok
Az alábbi jó szokásokat érdemes gyakorolni:
– széklet lazítása rostdús táplálkozással (megfelelő mennyiségű zöldség, gyümölcs,
búzakorpa, stb. – nőknek 25 gramm/nap, férfiaknak 35 gramm/nap élelmi rost az ajánlott
beviteli mennyiség),
– megfelelő folyadékfogyasztás (legalább 2-2,5 liter víz naponta),
– egy bögre meleg folyadék elfogyasztása a reggeli órákban (beindítja a bélmozgást),
– rendszeres és tudatos étkezés,
– rendszeres mozgás (például séta, úszás),
– rendszeres székletürítés, erőlködés kerülése,
– a napi 10-20 perces, meleg vizes ülőfürdő csökkentheti az irritációt és enyhítheti a
viszketést bizonyos esetekben.
Az alábbiakat érdemes elkerülni:
– hosszan tartó ülés/állás (45 percnél hosszabb ülés/állás esetén érdemes beiktatni legalább
10-15 perc szünetet, sétát, mozgást),
– szoros öv, szűk alsó ruházat,
– túlsúly, testsúlygyarapodás,
– cukros ételek, italok, valamint fűszeres, zsíros ételek túlzott fogyasztása,
– statikus megterhelés (nehéz tárgyak cipelése),
– széklet visszatartása inger ellenére,
– erős préselés, erőlködés székelésnél,
– hosszas üldögélés a vécén,
– durva toalettpapír használata,
– rendszeres hashajtózás (fokozza a káros nyomásviszonyokat és bizonyos idő elteltével
leállítja a bélműködést).